Vitavihar

Sziasztoook!
Megígértem, még ma hoztam az újat:) Nagyon rövid lett, de be akartam tartani az ígértemet:)
Komihatár marad, vagyis 2 komit kérek a következőhöz:) Az előzővel együtt vehetitek a részt, mivel dupla rész volt:$ :D
Jók legyetek!;) Jó olvasást, és meglesz az a 2 komment, bízom bennetek;)

Csók: Detti((:

-       A francba! Lil már 7x hívott. – mondta mérgesen. – Ahjj biztos nagyon mérges rám, hogy nem vettem fel. – mondta Miley.

Miley szemszöge:

-       Szia Lil. Ne haragudj, hogy nem vettem fel, de nem voltam a telefonomnál.

-       Azt gondoltam. Miley mi a fenét csinálsz? Mindenhol te vagy, és tele van veled a sajtó.

-       Lil ne tegyél úgy, mintha nem tudnád! Mindenhol ezt láthatod, mint ahogy mondtad, tele van vele a sajtó, és igen, megint megtörtént. Justin megycsalt.

-       Drágám én sajnálom, de muszáj elmondanom, hogy én…

-       Megmondtad. – vágtam közbe csalódottan.

-       Igen.

-       De most mit tegyek? Nem szeretnék vele beszélni, de muszáj lesz, mert el kell oszlatnunk ezt a nagy felhajtást a sajtó miatt.

-       Sajnálom, hogy most mondom, de az igazság az, hogy itt áll mellettem, pont ezért, hogy megbeszéljétek

-       Lil komolyan? – kérdeztem lenézően.

-       Ja, csak kíváncsi voltam, hogy mi módon mondanád el nekem. Tudom utálsz, de ezt mihamarabb el kell intéznetek. Ezért vagyok a managered, és ígérem, utána nem is kell látnod, de nagyon gyorsan mondd el, hogy merre vagy, és oda megyünk, 2 perc alatt végeztek, és minden rendben lesz.

-       Lil én nem akarom, hogy ide jöjjetek.

-        Hova? – kérdezte.

-       Hát a One Direction házába. Ó a francba Lil ne! – kérleltem. Megint bedőltem a hülye trükkjének.

-       Bocsi kislány. Készülj fel, mindjárt ott vagyunk. Szia. – ezzel letette a telefont.

-       A picsába. – mondtam hangosan.

-       Mi a baj? - Kérdezte Lugowin.

-       A managerem, és Justin ide jönnek, hogy gyorsan elintézzük ezt az egész szakítós mizériát. – ültem le a kanapéra.

-       Húha az nem túl jó. – jött le a lépcsőn Liam.

-       Hát öhm nem.

-       És mit fogsz neki mondani? – kérdezte Lou.

-       Fogalmam sincs.

-       Ha tényleg idejön, én megölöm. – mondta mérgesen Niall.

-       Nyugi Niall. – mosolyogtam rá.

-       De ő egy idióta barom. Harry megmondta neki, hogy megverjük. – folytatta idegesen „apukám”.

-       Tényleg. Hol van Harry?

-       Jobb ha nem tudod.

-       Miért?

-       Mert egy teljesen más dimezióban él. Egyszerűen képtelen elfogadni, hogy nem ő a világ közepe. Teljesen elszállt magától.

-       És itthon van?

-       Igen a szobájában.

-       Akkor beszélek vele. – mondtam határozottan.

-       Az nem biztos, hogy jó ötlet. – állított meg Niall.

-       De miért?

-       Mert nem nagyon szívlel téged.

-       Nem érdekel. – nem tudom miért, de beszélni akartam vele. Talán a bizonyítási vágy? Vagy a megfelelési kényszer, Nem is tudom mi vezérelt.

-       Harry.  – kopogtattam az ajtaján.

-       Nem vagyok itt. – jött a nem túl kedves válasz.

-       Ö de igen. Harry bemehetek?

-       Nem.

-       De miért?

-       Mert csak. Nincs kedvem hozzád.

-       Harry én semmi rosszat nem tettem. Nincs okod utálni. Itt csak nekem lenne okom az utálatra. Nem voltam veled bunkó, lekezelő. De te igen velem, én mégis normálisan viselkedtem veled.

-       Jó tudod mit?- hallottam, hogy lépked, és kinyitotta az ajtót, majd megállt előttem az ajtóban. – Oké. Szóval lehet, hogy Niallékat nagyon kedvesen és ügyesen meg tudod babonázni, de engem nem fogsz. Idejössz, és máris eltöltesz egy napot Niallel, aztán meg eljössz a házunkba, mi meg szívhatunk, hogy a sajtó össze akar hozni a modellvilág leg könnyűvérűbb kiscsajával.

-       Figyelj Styles. Nincs szükségem a hírnevedre, és a többiekére sem. Nem azért vagyok itt, hogy bárkit elcsábítsak, hanem azért, mer a többiek veled ellentétben kedvesek, és barátságosak, és Niallék meghívtak ide. Nem csak úgy jöttem és rátok másztam, hanem közös munkánk lesz, szóval még egyszer ne merd azt mondani, hogy én vagyok a legkönnyűvérűbb, mert felképellek.

-       Jajj de félek. – forgatta meg a szemeit.

-      Inkább leszarlak. Nem érdekelsz. Forgasd te a világot, legyél a megváltó, és hidd azt, hogy bármit megtehetsz, és bárkit irányíthatsz. De közlöm. Ez nem így van. – ezzel mérgesen lesiettem a lépcsőn, ahol már ott is voltak Justinék. Na ezek is rohanhattak. Úgy tűnik most nem egy szép kis beszélgetésünk lesz.

-       Miley szépen. – szinte suttogta Lil, mikor látta, hogy teljesen dühösen állok meg Justin előtt.

-       Undorító vagy. Csoda, hogy eddig kibírtam melletted, és nem voltam rosszul tőled. – mondtam a szemébe, majd lehuppantam a kanapéra Niall mellé.

-       Igen. Igazad van, és ezt teljes mértékben megérdemlem. – ült le velem szemben. Ugye nem azt várja, hogy ezen most meglepődjek, és megsajnáljam, hogy jajj de aranyos vagy, tudod, hogy bűnt követtél el? Semmi baj újra kezdhetjük. Nem. Ilyen nem lesz.

-       Tudom. –vágtam rá flegmán.

-       Oké gyerekek inkább foglalkozzunk azzal, amivel kell. Mit mondunk a sajtónak? – jött oda Lil.

-       Azt, hogy egy hazug idióta, nőcsábász barom. – mondtam karba tett kezekkel flegmán.

-       Hahah nagyon vicces. – mondta Justin.

-       Na jó. Akkor majd én elmondom, hogy mi lesz. – mondta Lil ellenkezést nem tűrve.

-       Ez a nő félelmetes. – mondta suttogva Justin, de nem elég halkan.

-       Pofa be szőke póni haj. – fordult komolyan Justin felé, én meg jót kuncogtam.