- Lil megteszed, hogy felhívod Mandyt és megbeszéled vele a holnapi napot? – kérdeztem manageremtől.
·
Miley ez a dolgom. – válaszolta.
·
Jó tudom, de nekem akkor is fura, hogy
más pattog helyettem.
·
Tudtad, hogy valójában nem híresnek
születtél? A híresek ilyeneket csak élveznek, és nem sopánkodnak, hogy más végzi el helyettük a munkát. – mondta irónikusan.
·
Igen. Azt hiszem említették már mások
is, hogy nem az én reszortom az elit élet és a velejáró dolgok. – nevettem.
·
Mindent elintézek. Egy kicsit pihenj,
de előtte ugorj be Benhez.
·
Rendben. Sietek. Puszi. – ezzel
kinyomtam.
Kiléptem London utcáira, amikor lesifotósok hada lepett el.
Igen…. Elég nagy a pattogás, az elmúlt időben körülöttem. Elgondolkodtam, hogy
milyen gyorsan megváltozott az életem. Hiszem 4 évvel ezelőtt még eszembe sem
jutott, hogy egyszer modellkedjek, de miután Ben megállított az utcán és
„felfedezett”, az életem álomszerűvé vált. Egyeseknek. Híres barátom van,
híresek a barátnőim, sztárokkal partyzom, és mindenféle gazdag és híres
emberrel lógok. Hogy miért? Mert ez a kötelességem. Nem olyan régen én lettem a
Vogue által összeállított listán a 2. legkeresettebb, és legsikeresebb modell.
Nem szeretem a körülöttem lévő felhajtást. Egyszerűen beleőrülök. Ám én vagyok
a szakma szerény, jó kislánya. Nem mutathatom ki, hogy mennyire utálom bámulni
mondjuk Taylor Swift nagyképű fejét. Kívülállónak érzem magam a celebek között,
mégis benne kell lennem a fényűző, és díszes társaságukban.
Műmosollyal végigsétáltam az utcákon. Elég hűvös volt, de
nem igen zavart. Minden 2. percben odasiettek hozzám az emberek, főleg kisebb
lányok, hogy közös képet csinálhassak velük. Nagyon örültem nekik, mivel ők
tartanak életben, és abban is ők akadályoznak meg, hogy elszálljak magamtól.
·
Hello Ben. – léptem be elegáns
irodájába.
·
Késtél kicsi lány. – nézett rám
„magyarázatot követelek” szemekkel.
·
Igen tudom, de a lesifotósok és a
rajongók feltartottak.
·
Üdv a hírességek között szívem. Amúgy
meg, miért nem jöttél a kocsiddal?
·
Ben. 5 utcányira lakom. Nem fogok ezért
autóba szállni. Na, de akkor végre elmondod a programom?
·
Persze. Egyébként már átküldtem Lilnek,
de gondoltam szólok neked is.
·
Természetesen elvárom, hogy személyesen
közöld velem.
·
Tündérke. Ha tudtam volna, hogy
mennyire nem vagy sztáréletre való, akkor…
·
Akkor? – kérdeztem magam előtt
összefont kezekkel.
·
Hát igazából akkor is belerángattalak
volna a szakmába, mivel te vagy a legszebb és legbájosabb modell a világon.
·
Jajj de édes vagy. Ezek szerint rossz
híred is van, szóval kivele.
·
Na igen… Ma díjátadóra mész Justinnal,
este interjúd lesz a BBC-vel, holnap koncertre mész Justinnal.
·
Várjunk csak. Milyen koncertre?
·
Azt hittem tudod. Justint meghívták a
haverjai a koncertjükre. Tudod. A One Directionos srácok.
·
Ó tényleg. – még élőben nem láttam
őket, de nem valami szimpatikusak. Lerí róluk, hogy tipikus sztárok.
Olyan…Beképzelt fejük van.
·
És a rosszhír. Hétfőn fotózásod lesz
velük.
·
Hogy mi? Neeeee. Könyiiii. Beniii. –
néztem rá óriási kölyökkutya szemekkel.
·
Most nem válik be. Az egyik klipjükhöz
kellesz, és előtte képek kellenek.
·
Eszméletlen…- forgattam meg szemeimet.
·
Ne aggódj. Hónap végére vége ennek az
egésznek, és nemsokára beteljesül az álmod, mivel a srácok elintéznek neked egy
meghallgatást Simonnal, és ha sikerül elkezdheted énekes karriered.
·
Komolyan? – ez az álmom. Gyermekkorom
óta énekelek, és minden vágyam, hogy egyszer elismert énekes legyek. Nem sokan
tudnak erről a vágyamról, se Ben köztük van, és úgy tűnik, most segít nekem.
·
Persze szépség. Egy feltétellel. Nem
hagysz cserben, és fotózásaid is lesznek.
·
Ez természetes. Köszönöm. – ezzel
megölelgettem. – Nekem most rohannom kell, mert készülődnöm. Hali. – nyomtam
egy puszit az arcára.
Felhőtlen boldogsággal siettem végig az utcákon. Még az sem
szomorított el, hogy ismételten fotósok társaságában sétáltam. Boldogságom
közben megcsörrent a telefonom.
·
Szia Justin! – szóltam bele.
·
Szia, édes. Na, mi újság?
·
Képzeld. Az 5 haveroddal lesz
klipforgatásom, meg fotózásom, és cserébe elintézték, hogy Simon meghallgat.
Áááá. – sipítoztam a telefonba.
·
Remélem örülsz, mert sokáig intéztem,
hogy ez létrejöjjön.
·
Szóval ez a te műved? – kérdeztem
kicsit csalódottan.
·
Igen. Örülök, hogy ennyire örülsz. –
mondta elégedett hangon.
·
Köszönöm. – válaszoltam – Drágám most
leteszem, mert készülődök estére. Szeretlek. Puszi.
·
Én is. 5-re ott vagyok érted. Szia!
·
Gyönyörű vagy. – mondta, miközben egy
csókot nyomott ajkaimra.
·
Kössz. Te is elég emberesen nézel ki. –
közben kinyitotta a hátsó ajtót. Hát persze. Sofőr…Még ezt sem szoktam meg,
hogy valaki ide-oda fuvarozzon.
·
Tuti nyersz ma. – mosolyogtam rá.
·
Remélem. – ezzel átkarolta a vállam, én
pedig fejemet a vállára döntöttem. Nem szóltunk egymáshoz, de nem is volt most
rá szükségünk.
Mikor odaértünk, a sofőr kinyitotta az ajtót. Amint
kiléptünk az autóból, a rajongók őrült sikítozásba kezdtek. Olyan 30 percbe
telt, mire végigvonultunk a vörös szőnyegen, aláírásokat osztottunk,
fényképezkedtünk. Beérve óriási volt az izgalom. Mindent végighallgattunk.
Feltűnt 1-1 One Direction tag is, de az is lehet, hogy nem is ők voltak. A
díjat Justin nyerte, én pedig nagyon büszke voltam rá. Ő elment egy after
partyra, én pedig siettem, hogy BBC-sek tudjanak velem interjút csinálni. Nem
tartottak fel sokáig, mondván, hogy had menjek én is a buliba. Nagyon kedvesek
voltak, és közvetlenek. Kitértek a One Directionos klipforgatásra, és
fotózkodásra. Szörnyű, hogy ezt ők is tudják, én pedig nemrég tudtam meg.
Visszasiettem a buliba, ahol már javában zajlottak az események.
Visszasiettem a buliba, ahol már javában zajlottak az események.
·
Édesem. Ők itt a One Directionos fiúk.
– léptem oda Justinhoz, és az 5 fiúhoz.
·
Hello. Már sokat hallottam rólad. Louis
vagyok. – mutatkozott be az egyik srác.
·
Remélem csak rosszat. – mosolyogtam, és
ők is elkezdtek mosolyogni. – Miley vagyok. – fogadtam el a kézfogást.
Ekkor mind bemutatkoztak. Nem is voltak vészesek, sőt
igazából egész jó fejek, de valahogy a göndör hajú, mint megtudtam Harry,
eléggé böki a csőrömet. Árad belőle, hogy mennyire nagyra tartja magát, és az
is, hogy milyen nagyképű. Az este, vagyis inkább éjszaka hamar véget ért, és
hajnali 2 körül hazamentem, de Justin nem akart tőlem megválni, ezért nálam
aludt. Vagyis először nem aludtunk, de aztán igen. Reggel arcom cirógatására
ébredtem.
·
Te most tényleg szeretsz engem. –
mosolyogtam a mellettem fekvő Justinra.
·
Még jó hogy. – mosolygott.
·
Mindjárt jövök. – nyomtam egy csókot a
szájára, és kisiettem a konyhába, hogy reggelit készítsek, majd mikor végeztem,
bevittem a szobába.
·
Ágyba kapom a reggelit? Ez tetszik. –
mosolygott, majd ölébe húzott, és heves csókcsatába kezdtünk.
·
Justin. Együnk, aztán pedig irány
bevásárolni, mert szinte semmi sincs itthon.
·
Neee. – nézett rám kölyökkutya
szemekkel.
·
De. – mondtam határozottan, majd
megettük a reggelit, és elindultunk bevásárolni. A szokásos 1 óra alatt
lerendezhető, nekünk bő 4 óránkba tellett, mivel a rajongók özönlöttek közös
fotókért. Mikor hazaértünk elpakoltam amiket vettünk, és elindultam készülődni.
Justin is hazament, hogy elkészüljön a koncertre. Megbeszéltük, hogy fél órával
a koncert előtt bent találkozunk. Elkészültem, és elindultam. Bent az aréna VIP
részében ültem egy kanapén, amikor már Justinnak bőven itt kellett volna
lennie.
·
Hol a francban vagy? Mindjárt kezdődik
a koncert.
·
Bébi ne haragudj, de valami közbejött.
Nem tudok menni, de te érezd jól magad. – jött a válasz.
·
Persze…- mondtam irónikusan. - Csá. –
ezzel kinyomtam a telefont.
·
Miért csinálja mindig ezt? – kérdeztem,
de nyilván hangosra sikeredett, mivel a folyosón épp elhaladó Niall észrevett,
és bejött a szobába.
·
Mit, és ki csinált rosszat? – kérdezte
a szőke srác.
·
Semmi csak…Justin nem jött el, és még
csak arra sem méltatott, hogy felhívjon.
·
Ó…Hát sajnálom. Én sosem tennék ilyet a
barátnőmmel…Mármint. Egy lány nem játékszer. Sőt. Imádom a lányokat, mert
szépek, intelligensek, jól főznek. – itt elnevettem magam.
·
Miért nem tud minden srác ilyen lenni
mint te? – nevettem.
·
Hát nem tudom. Na gyere. Ne szomorkodj.
Igyekszünk jó koncertet adni, aztán majd beszélgetünk egy jót. – mosolygott.
·
Rendben. Ügyesek legyetek. – ezzel
megöleltem, és a színpad oldalánál néztem a koncertet. Annyira bolondok és
közvetlenek voltak a rajongókkal. Nem így képzeltem őket. Ismét tanultam
valamit, ne ítélj első látásra. Bár Harry még mindig nem szimpatikus. A koncert
fantasztikus volt, és egy ideig álmodoztam, hogy milyen jó is lenne, ha egyszer
nekem is lenne egy koncertem. Az álmodozásból Niall zökkentett vissza.
·
Milyenek voltunk? – kérdezte fülig érő
szájjal, a kezeit meg ölelésre tárta.
·
Hihetetlenek. – ezzel megöleltem.
·
Én is kéreeeek. – jött oda szintén
széttárt karokkal Louis, majd Zayn, és Liam. Harry inkább zavartan forgolódott
jobbra-balra, én pedig felvont szemöldökkel néztem. Nagyon jó. Bebizonyosodott,
hogy tényleg egy barom.
·
Akkor. Nem megyünk be beszélgetni? –
kérdezte Niall.
·
De, persze. Mármint csak ha nem
zavarok. – mondtam.
·
Ne butáskodj. Dehogy zavarsz. – mondta Zayn.
·
És ha valakit zavar? – kérdezte Harry.
·
Mégis mit ártottam én neked? –
kérdeztem a göndörtől, de ő csak egy lenéző pillantással ajándékozott meg.
·
Harry eljönnél velem egy pillanatra? –
kérdezte Lou a göndört.
·
Na gyere. Had ismerjük meg az új „munkatársunkat”.
– mondta Liam.
Bementünk az öltözőjükbe, és nagyon jól szórakoztunk. Ám
egyszer SMS-t kaptam. Megnéztem a telefonom, de bár ne tettem volna. Kaptam egy
képet Blaketől, az egyik barátnőmtől, amint Justin épp Selena Gomezzel
csókolózik. Annyira tudtam, hogy ez lesz. Ledermedve ültem a kanapén, és éreztem,
hogy a könnyeim egyre hevesebben folynak le arcomon.
·
Miley mi a baj? – kérdezte Zayn
aggódva. Nem tudtam válaszolni, ezért csak a kezébe nyomtam a telefont.
·
Hát. Én. Sajnálom. – mondta együtt érzően.
·
Gyere ide. – mondta Niall, majd
megölelt. Erre volt
szükségem, hogy valaki vállán kisírhassam a bánatomat.
szükségem, hogy valaki vállán kisírhassam a bánatomat.
·
Azt hiszem ma még vár rám egy hosszú
veszekedés. – mondtam szipogva. – De annyira nincs kedvem hozzá. Nem is akarom
látni.
·
Megértelek. De muszáj lesz egyszer
megbeszélnetek. – mondta Liam.
·
Igen, de nem ma. – szipogtam. – Egyszer
már megcsalt, de azt hittem, hogy tényleg megváltozott.
·
Ha egyszer megtette, bármikor máskor
képes rá. – mondta a bölcs Liam.
·
Tudom. Én voltam a hülye, hogy hagytam
magam.
·
Jézusom Miley mi a baj? – kérdezte az
éppen a szobába érkező Louis. Neki is a kezébe nyomtam a telefont, és
lesütöttem könnyektől duzzadó szemeimet.
·
Jól van semmi baj. Majd megverjük. –
ölelt át Lou. – Apropó. Harry mondani akar valamit. Harry. – nyomatékosította hangját.
·
Ja igen. Hát ö izé. Miley ne haragudj. –
mondta lehajtott fejjel.
·
Semmi baj. –ezzel ő is megölelt, ami
furcsa volt, de nagyon jól esett. És az illata. Jézusom miket beszélek.
·
Niall, kérlek haza tudnál vinni? –
néztem kedvesen az ír manóra.
·
Jajj ez csak természetes. – mondta.
·
Én is hazakísérlek. – mondta Louis,
majd mindenki így cselekedett. Beleértve Harryt is.
·
Nem leszünk kicsit sokan? – kérdeztem őket.
·
Majd az ölembe ülsz. – kacsintott Louis. Erre csak nevetve megráztam a fejem. Elindultunk majd
hülyéskedtek a kocsiban, hogy elfelejtsem pillanatnyi bánatomat.
·
Istenem. – mondtam halkan, lesütött
szemekkel. A fiúk kérdőn néztek rám, én csak ledermedve bámultam a telefonom kijelzőjén Justin nevét. Mivel Harry mellett ültem, kikapta a
telefont a kezemből, én pedig kíváncsian néztem a fürtösre.
·
Ide figyelj Justin. 2 választásod van.
Vagy jól megverünk, vagy pedig szimplán békén hagyod Mileyt, és nem is próbálsz
a közelébe férkőzni. – egy hang sem jött ki a torkomon, de ahogy hallottam,
Justinnak sem, ezért Harry tovább folytatta.
·
Ha jól hallom épp összefostad a
pelenkád, ezért én a helyedben a 2. mellett döntenék. Ha mégis megszegnéd,
érvénybe lép az első. További szép napot! – ezzel kinyomta a telefont. Köpni
nyelni nem tudtam, csak bambultam magam elé.
·
Haver. Király vagy. – pacsiztak le vele
bandatársai.
·
Hahó. Miley. Rosszat tettem? – kezdett el
kalimpálni kezeivel az arcom előtt.
·
Ööö…Nem. Dehogy is. Köszönöm. – ezzel megöleltem.
·
Ez a minimum. – mondta. Lassacskán
hazaértünk, én pedig megköszöntem a srácoknak, hogy hazahoztak. Niall mondta,
ha bármi baj van, azonnal hívjam. Bementem a házba, egy doboz csoki fagyival
beültem a TV elé, és a mai napon gondolkoztam. Valami borzalmas, és valami tök
jó dolog történt ma velem. Justin ismét megcsalt, de megismerkedtem 5 szuper
sráccal. Ilyen gondolatokkal bújtam ágyba, majd gyorsan elnyomott az álom.