Hírnév? Most szüneteltetném.

   "Miley mosolyogj! Miley nézz ide! Komolyan együtt vagytok Justinnal?"-egymás szavába vágó kérdések, kérések.

Egyszerűek.

Könnyen végrehajtható kérések, könnyen megválaszolható kérdések.

Mégis nehéz, és fájó ezeknek eleget tennem. Hogy miért? Mert ebben élek. Ezek a mindennapjaim.

Elnyomottnak, és esélytelennek érzem, hogy normálisan élhessek.

Emberek. Egyszerű, hétköznapi emberek, akik gyakran szürkének érzik magukat, átlagosnak, pedig nem azok. 

Sóvárogva nézem őket, irigylem, ahogy nemes egyszerűséggel, monoton végigsétálnak a nyüzsgő utcán. Ők viszont ezt nem értékelik.Unalmas, egyszerű az életem a sztárokéhoz képest. - gyakran gondolják. 

Fogalmuk sincs, hogy mekkora kincsnek vannak a birtokában, mennyit ér az, ami számukra adott, mi pedig a "média céljai" vágyunk utána.

[A MAGÁNÉLET] Vicces, szinte el is felejtettem, hogy milyen.

Séta, bevásárlás, rokon látogatás. minden nap megteszik, különféle felhajtások nélkül. Számukra mindennapi.

Nem tudják milyen az, mikor kilépnek az utcára, és fotósok ezrei nemtörődő módon, pénzéhesen loholnak utánunk, és a legcikisebb, legnagyobb pletykát kiváltó pillanatban akarnak lekapni.

Gondold végig:

Az érzéseidre tesznek egy lapáttal, szinte tárgyként kezelnek. Mindent tudni akarnak rólad, és tudnak is. Elkerülhetetlen, hogy egy apróbb bakid is kikerülje a sajtót, egy sétád ne legyen képekben megörökítve örök időkig az interneten.

Nem tehetsz semmit. Összeszorítanak, erősek. Sokkal erősebbek, mint te.
Kiszorítanak az életedből mindent, ami számodra fontos. A családod. Azok az emberek, akik a legfontosabbak egy ember életében, akik ott voltak melletted, mikor még járni tanultál, és büszkék voltak rád, hogy milyen szépet rajzoltál. Már nincsenek melletted.
Azok az emberek, akiket a legjobban szeretsz el kellett távolodnod tőlük, hogy tudd, ezzel megvéded őket, ezzel nem kell nekik átélniük azt, ami ellen te harcolsz a nap minden egyes percében.
Gyermekkori barátok, akik után sóvárogva kutatsz, vajon jól vannak? Boldogok?  Eszükbe jutok néha? A megválaszolatlan kérdéseid, és az arckifejezésük, mellyel utoljára rád néztek, mikor utolsó alkalommal láttad őket töltik ki gondolataid. Nem mernek veled lenni, mert félnek; Nem elég jók...Nem híresek, köznapiak. - gondolják.
Az emberek, akik számodra az életed jelentették, eltűntek.
Perpillanat ez az életem... Ezt érzem...:/
Eszembe jut Áron:)

***
-Miley nézz ide- ő pedig egy fényképezőgép villanás mellett rám mosolygott.

-Héj! Ezért elkaplak! - vidáman kergettem a napsütötte parkban, majd hirtelen megfordult, karjaiba zárt, és megpörgetett a levegőben. Boldogan kacarásztunk.

-Biztos, hogy nagyon sikeres leszel, és amikor majd meglátlak a TV-ben, nagyon büszke leszek rád:)
- Szeretlek Áron- majd könnyes szemmel megöleltem.

- Én is Miley. Nagyon fogsz hiányozni. - mondta.

- Te is nekem. - engedtem utat könnyeimnek, ő pedig nyugtatásképp simogatta a hátamat.

- Shhh... Ne sírj! Nem sokára visszajössz New Yorkból, és közben is minden nap beszélünk majd. Ígérem. - ezzel visszasétáltunk a házunkhoz, ahol már várt a taxi. Utoljára szembefordultam Áronnal, megöleltem, majd sírva beültem a taxiba.

***

Ez volt az utolsó alkalom, hogy felhőtlenül, gondok nélkül együtt tudtunk lenni. Csenge mellett Áron volt a legjobb barátom, mindig együtt mentünk iskolába, együtt írtunk házit, és amit csak lehetett együtt csináltunk. Most pedig itt ülök a kisírt szemeimmel az autóban, és épp egy fotózásra tartok. Fogalmam sincs, hol lehet, boldog-e.

***

- Szia Miley! - köszöntött Niall, mikor bementem a stúdióba.

- Szia Niall! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Minden rendben? - fürkészte arcomat, gondolom látta, hogy kisírtak a szemeim.

- Persze.

- Aham. Hogyne. Ezt még megbeszéljük. - mondta halkan, mikor felbukkant a többi fiú is. Mindannyian köszöntöttek, kivéve Harryt, aki inkább a telefonját nyomogatta. Ekkor egy ismerős srác lépett be a szobába, de fel sem nézett a telefonjából. Leblokkolva álltam előtte, mikor felnézett.

- Josh?! - rohantam oda hozzá.

- Miley?! - ölelt meg azonnal.

- Mit keresel itt? - néztem rá.

- Hát ömmm... Én vagyok a srácok dobosa:D - mosolygott rám.

- Oh jesszus. De gáz, hogy nem tudtam. Bocsánat. - szóval teljesült az álma. Josh volt Áron legjobb srác haverja Áronnak, ezért érintett ennyire mélyen, hogy látom. Talán ő tud róla, talán újra áthatom majd Áront. 

- Én viszont meg sem néztem, hogy ki lesz az a bizonyos lány, aki jönni fog. Nem is számítottam rá, hogy ilyen híres, és gyönyörű lány jön:) - mosolygott. És ugyanolyan mint régen. Mosolygós, helyes, bókolós.

- Szörnyű vagy.:D - nevettem, majd újra megöleltem, és egy nagyot sóhajtottam. Pontosan tudta, hogy mit jelent ez, így elhúzódott tőlem, és a szemembe nézett.

- Hiányzol neki. - mondta, én pedig nem bírtam tovább, sírva borultam karjaiba. Tudta, hogy erre vagyok kíváncsi, de nem mertem volna megkérdezni. - Mil nyugodj meg! Minden rendben van vele, és rendben is lesz!:) - mondta biztatóan, én pedig pontosan jól tudtam, hogy mire gondol. Még a gondolattól is kirázott a hideg.

- Ezer éve nem hívtak Mil-nek. - mondtam neki mosolyogva, miközben könnyeim töröltem le.

- Szóval hiányoztam. Ezt örömmel hallom. - nevetett.

- Persze, hogy hiányoztál te barom! - ütöttem vállba.

- Áu! Mennyit gyúrtál 3 év alatt? Régen kis puhány voltál. - nevetett fel.

- Vond vissza Devine, vagy megkapod a Mil féle büntetésed.:D

- Jézusom! Csak azt ne. Visszavonva. - nevetett ő is, akkor jöttünk rá, hogy a fiúk csak teljes értetlenséggel néznek minket.

- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Niall.

- Dehogy Niall. Csak eljátszottuk előttetek. - veregette meg barátja vállát Josh.

- Ez durva. - jött oda Liam.

- Hihetetlen! Két ember ismeri egymást?! Ez felháborító! - mondtam komolyságot színlelve.

- Na ti aztán jóban lehettetek. Ugyanolyan idióták vagytok. - mondta Liam.

- Idióták. - mondtuk kánonban, majd tisztelegtünk egyet. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Úgy tűnik még mindig emlékszünk a gyerekkori baromságainkra.

***

- Köszönöm jók voltatok! - mondta a fotós, ezzel mi elindultunk összeszedni a cuccainkat.

- Nem ülünk be valahova? - kérdezte Liam rám, majd Harryre nézve. Ő csak megvonta a vállát, amit Liam igennek vett.

- Én inkább nem zavarnék.

- Dehogy zavarnál. - mondta Liam.

- Ó dehogynem. - mondtam, majd Harryre néztem, aki egy alig látható mosollyal arcán pakolt tovább.

- Ne szórakozz. Nem zavarnál.

- Akkor menjünk. - ezzel felkaptam a táskámat, és a telefonomat.

-

Bocsánat drágaságok, hogy ez nem lett olyan pörgős, de egyre jobban kuszálódnak majd az események a fiúk és Miley közt. 2 komi után jön a következőőő!! Love U Girls <3  Detti xx